Egy pillanatot megragadni a rengeteg millióból… ott, abban az egy pillanatban létezni… csak annak élni, semmi mással nem törődni… Nem is olyan egyszerű, nem igaz?
A világ mindig ott lábatlankodik, ahol nem kéne neki… Van, aki megzavar, van, aki kizökkent, van, aki (általában és jobb esetben akaratlanul) beledugja az orrát abba a levesbe, ami nem az […]

Azt hiszem, én tényleg zseniális vagyok.
Mert mi más kellhet ahhoz, hogy 11-12-ből kiválasszuk azt az egyet, amit nem akarunk, ha nem más, mint zsenialitás?

Mert nem úszod meg komment nélkül. Bocsika.
Tegnap este (éjjel) megvilágosodtam. Egy beszélgetésnek köszönhetően, de most nem ez a lényeg. Rájöttem ugyanis, miért is olyan jó a fájdalom…
Igen, a fájdalom lehet könnyű. Viseléséhez hozzászokni könnyű. Kikecmeregni belőle nem könnyű. De ha a fájdalom olyan rossz dolog, olyan el- és megvetendő érzés avagy magatartási forma, […]

Tudom, mit kéne most írnom, mivel ugye ez a legnagyobb esemény, ami mostanság történget velünk… de nem! Lázadok az érettségiről való beszéd, pontosabban írás ellen! Mert beszélgetések során (sajnos) én is ajkaimra emelem eme témát, és sipítozok, picsogok, valamint minden ilyesfajta cselekedetet cselekszem! Éppen ezért, hogy megkíméljem esetleges olvasóTÁBORomat hasonló silány irományoktól, másra […]

Hány óra van? A szobámban? Egy. Amúgy meg 0:51.
Születésnapod? 1988. 11. 09.
Korod: “Véletlenül sem derül ki a születési dátumból?”
Milyen színű nadrágot viselsz? Fekete.
Milyen zenét hallgatsz most? A legjobbat! Szerzője: az Univerzum. A szám címe: A csend.
Keresztben van a lábad? Igen.
Mit ettél utoljára? Cseresznyét.
Ha kréta lennél, milyen szín lennél? Fehér. De én inkább táblatörlő […]

Nem leszek régész.
Történész, az talán.