“Look to the future, but learn from the past!”
“Wir müssen leben bis wir sterben!”
Van nekem egy iskolám, van, mert enyém…
Pontosabban volt… Bár még valahol mindig az enyém… Valahol mélyen, elásva, arra várva, hogy egy szép, szeles, nyárvégi napon, mikor egy hirtelen ötlettel és két volt osztálytársammal belécsörtessünk, és magunkra vonjuk a kis ártatlan gyermekek és már […]
Hát így állunk… Ma költözünk haza - konkrétan úgy most… És ez az esemény megérdemel egy külön postot…
Szép volt szúnyogokkal ébredni, pókokkal feküdni, kimenekülni az egyszobás kis házikóból a “teraszra” aludni, állandóan bedugni a fülembe az odavaló fülhallgatót, és folyton idegeskedni… Na jó, volt nekem egy perce jó hangulatom is, de mostanra a […]
Mint aki kilépett időből és térből, mint aki minden épelméjűség fölött áll, úgy járkált a folyosó kongó ürességében. Látta Noé Ramóna-ölelt és Ince összekuporodott, feszülten figyelő alakját, de nem fogta föl, hogy mellette vannak. Emlékképek ezrei villantak fel szeme előtt. Csókok millióit érezte ajkára simulni. A finom női ujjak mintha abban a pillanatban is testé […]
Tegnap rajtam kívülálló okok miatt az este folyamán már nem tudtam internet-közelbe kerülni, így megkértem Caffot, hogy dobjon föl egy üres bejegyzést ide a nevemben, mert nem akartam, hogy megszakadjon szép és nemes “Minden Napra Egyet” sorozatom. Caffi, köszi szépen! ^^ No már most: úgy terveztem, hogy ezt a bizonyos üres bejegyzést én átírom ma, […]
[bejegyzés nélkül]
I am the one winged bird for flying
Sinking quickly to the ground
See your faith in me subsiding
See you prime for giving in
I give you all that I am
I am the sound of love’s arriving
Echoed softly on the sand
Lay your head upon my shoulder
Lay your hand within my hand
I give you all that I am
And I […]
Szaff: bocs, elfelejtettelek hívni… :$ De gondolom, nem volt nagy baj, mivel te sem támadtál le, szal remélem, tényleg nem… Szal igen…
Merci: köszönöm nagyon szépen, hogy szóltál a Bolyki Brothers koncertről… Érdemes volt ottlennem…
A mai napomról olyan de olyan szép, kikúrt anyázós bejegyzést akartam írni, hogy az nem is igaz! […]
Valaki álmodozik, mélyen gondolataiba belesüllyed minden mást kizárva fejéből, a Világot észre sem veszi… Amit megtehetne, nem teszi, csak elképzeli - ettől reménytelen küzdelem az egész… Más pedig elgondolja, és minden “hamletizmust” félrepakolva megy, harcol, megszerez - birtokol. De mennyivel van több dolog ez utóbbi kezében, mint a reménytelen álmodozóéban? Elvégre övé minden, mert övé […]
Fontos Bejelentés: KÉT HETES A BLOGOM!
2004. Talán egy általam tv-ben látott mozifilm, vagy egy egekig magasztalt és imádott sorozat ragadta meg fantáziámat - esetleg fantáziám ragadta meg önmagát -, már nem tudom… Régebbi naplóbejegyzésekből biztosan okosabb lennék e téren, de az emlékezet megörökített példánya jelenleg nem áll rendelkezésemre - majd később… De végső soron […]
Nincs más, ehhez fogható érzés a világon… Merülés, bámészkodás, gyönyörködés, megborzongás, félelem, vágyakozás - aztán a felszínre bukkanva az az öröm, hogy az álmaink még mindig álmok… tökéletesek… Van valami gyönyörű abban a szenvedésben, ha az ember megkíván valamit, de azt nem kapja meg. Elképzeli, órákon át a gondolat, az álmok rabja… Akkor talán eszébe […]