A munka örömére.
Üdvözlégy, Vándor! Jöttöd kár: itt a Kobold-lak.
Ajtónk zárván, léptünk pergő - huss! el is álltunk.
Pénzed, szíved, lelked fényét add a bolondnak,
mert itt munkánk zajlik: tűzzel messzire szálltunk.
Szó csalogatta kezünk mindig foglalt, de ne bántson -
bárhol járunk, bárhogy fázunk, rád ugye látunk!
Pezsgő élet! nyolc órát szít; munka berántson
téged, mint minket régtől már… […]

Borús hajnalra fátyol
a gyertyafény szobádban.
Minden barátod távol,
és te? üres magányban.
Kétségek - ezek a vad árnyak,
megmarnak, égetnek belül;
lehullanak e tündöklő szárnyak,
míg benned a bizalom elül
- úgy lelked örök gyászba merül…
Szúró tüskével a rózsa
ajkadba marja víg sebét.
Megdermednek mind egy szóra,
és te? nem néznek feléd.
Csendesség - feszülten figyel,
fakó szemével rajtad átlát.
Múló hited eképp hagy el,
miközben a halál sikolyát
dadogja […]

Adjátok vissza,
adjátok vissza hosszú sóhajom!
Ajkam szó már ne hagyja el
Legyek komor, néma uralom,
melyet tömjénző köd nyel el
Adjátok vissza,
adjátok vissza fakó szívemet!
Ha másnak már nem is kell,
én megőrzöm átok-kincsemet,
mert hitelbe adtam csak el
Adjátok vissza,
adjátok vissza delelő napom!
Múltat kérek vissza és jelent
Ti is kéritek, de én nem adom -
megtartom, mert ez maradt nekem!
Adjátok vissza,
adjátok vissza silány életem

A forró, ha vízhez ér,
nem érez szomjat.
Vágyam, ha érteném:
azt kívánnám, mondjad.
Mi voltam, mi leszek,
s ahogyan testem fonnyad,
túlragyog a virág telet.
Azt kívánnám, mondjad.
Összeforr a Föld az Éggel,
bús hűségre kél a madár.
Felhagyok minden reménységgel,
vígságra szívem nem talál.
És ezredév, ha lepereg zordul,
buja létre zár a halál.
Harang romba dől és kondul.
Vígságra szívem nem talál.
Fakó élet mégis mit ér?
Látomás volt […]

Jaj, anyám, de nagyot tettél,
mikor egyszer, mikor egyszer megszülettél!
Megszülettél egyszer, ebbe a világba,
hogy megteremts engem apámat gyalázva,
kifosztva kincsből, megtöltve búval.
A magány haragja méreggel szólal:
Megfogtál, cibáltál végtelen, monoton,
megfogtál, ne eressz, markolj még, akarom!
Ragadj el, lüktess, szívd ki erőmet,
lüktetek, téplek: adj még többet, többet.
Folyjon, gyötörjön, kínozzon halál,
folyjak, gyötörj, ordíts, és megállj!
Teremtő gyilkosom így lettél te egyszer,
mikor miattad, […]

A napok elszelelnek, és könnyen jönnek újabb napok. Amikor a sötétségben reszketsz, valahol, máshol, éppen felébrednek és nekiveselkednek a szürke pirkadatnak.
Az árnyékot is könnyebb meglátni, ha süt a nap. Tiszta fehérben, noha nem leled a feketét, megszűnik a fehér, és megszűnsz te magad is.
A zöld fű nem zöld. Csak fű.
Az égen a csillagok múló pillanatok. […]

Az élet vicces és gyermeteg, néha érthetetlen játékot játszik.
Az élet szép a maga módján.
Az élet érdekes és meglepetésekkel teli.
Az élet élet. Róla nincs mi többet mondani.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsiny fiúcska, örökkön rendetlenkedő hajtincsekkel és fürkésző tekintettel. Ez a kicsiny fiúcska a kerek város közepén élt szüleivel és nagyszüleivel. Testvére nem született.
  Egy napon, amikor elérkezett a fiúcska születésének napja, a szüleitől ajándékba egy különleges távcsövet kapott: ha belenézett a szerkezetbe, nem a messzi-messzi földekre és […]

Virág vagyok a réten.
Vagy Hold, de ott a Nap,
mely túlragyogja fényem.
Mag vagyok, és jő a fagy:
jégváram lesz a halál,
ha megmaradok néma mag.
Toll vagyok, és egy madár
otthonom, szűk reményem,
hogy szárnya légre kel s talál.
Zsír vagyok a kenyéren,
és éhes száj, ha magához hív,
az alkonyt meg nem élem.
Szél vagyok: a lomb beszív,
megemészt a zöld, az ág,
a Föld, az […]

Minél kevesebb létezik a világon egy drágakőből vagy nyersanyagból, az annál értékesebb.
Ha kevesebben élnénk a Földön, többet érne vajh’ az élet?