Adjátok vissza,
adjátok vissza hosszú sóhajom!
Ajkam szó már ne hagyja el
Legyek komor, néma uralom,
melyet tömjénző köd nyel el
Adjátok vissza,
adjátok vissza fakó szívemet!
Ha másnak már nem is kell,
én megőrzöm átok-kincsemet,
mert hitelbe adtam csak el
Adjátok vissza,
adjátok vissza delelő napom!
Múltat kérek vissza és jelent
Ti is kéritek, de én nem adom -
megtartom, mert ez maradt nekem!
Adjátok vissza,
adjátok vissza silány életem

A forró, ha vízhez ér,
nem érez szomjat.
Vágyam, ha érteném:
azt kívánnám, mondjad.
Mi voltam, mi leszek,
s ahogyan testem fonnyad,
túlragyog a virág telet.
Azt kívánnám, mondjad.
Összeforr a Föld az Éggel,
bús hűségre kél a madár.
Felhagyok minden reménységgel,
vígságra szívem nem talál.
És ezredév, ha lepereg zordul,
buja létre zár a halál.
Harang romba dől és kondul.
Vígságra szívem nem talál.
Fakó élet mégis mit ér?
Látomás volt […]

Rikoltoznak már korán hajnalban. Még amikor nap sincs. Illetve van, csak ott, ahol rikoltoznak, nem látszik.
Szóval a madarak hülyék.
És ez most egy nagyon csalós post…
Jó reggelt!

Jaj, anyám, de nagyot tettél,
mikor egyszer, mikor egyszer megszülettél!
Megszülettél egyszer, ebbe a világba,
hogy megteremts engem apámat gyalázva,
kifosztva kincsből, megtöltve búval.
A magány haragja méreggel szólal:
Megfogtál, cibáltál végtelen, monoton,
megfogtál, ne eressz, markolj még, akarom!
Ragadj el, lüktess, szívd ki erőmet,
lüktetek, téplek: adj még többet, többet.
Folyjon, gyötörjön, kínozzon halál,
folyjak, gyötörj, ordíts, és megállj!
Teremtő gyilkosom így lettél te egyszer,
mikor miattad, […]

Van értelme minden egyes nap írnom?

We’re walking in the air
We’re floating in the moonlit sky
The people far below are sleeping as we fly
I´m holding very tight
I’m riding in the midnight blue
I’m finding I can fly so high above with you
Far across the world
The villages go by like dreams
The rivers and the hills
The forests and the streams
Children gaze open mouth
Taken by […]

Sajnálatos módon elfeledkeztem a kereken 200. bejegyzésemről (egyhuzamban)… Úgyhogy most, a 225. alkalmával emlékezünk meg róla is!
Nem tudom, jó-e ez így avagy rossz, szükséges vagy fölösleges, elviselhető, esetleg nem az… Mindenesetre teszem ezt, mert megígértem - és mert titkon azért remélem, hogy jó, szükséges és elviselhető. Írok napi rendszerességgel - pontosabban minden egyes napra teszek […]

The last that ever she saw him
Carried away by a moonlight shadow
He passed on worried and warning
Carried away by a moonlight shadow.
Lost in a river last saturday night
Far away on the other side.
He was caught in the middle of a desperate fight
And she couldn’t find how to push through
The trees that whisper in the evening
Carried […]

Sometimes I feel
Like a man without a home
Just my guitar and my memories
and the highways that I roam
Then I do remember
A place I call my home
In a little town called Stuckeyville
Where no one feels alone

Azt mondják: nem vagyunk szabadok. Mert valaki mindig irányít, valakinek a parancsát, még ha nem is tűnik annak, követjük. Vagy éppen azért, mert egy emberfeletti (vagy -alatti) lény írta meg sorsunkat.
  De mi is az a szabadság? És tényleg nem vagyunk, nem is lehetünk szabadok?
  Önfeledten nevetni. Az esőben futkorászni. Virágokat szaglászni. Párnával vagy paradicsommal […]