Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében, melynek hét felvonása
A hét kor. Első a kisded, aki
Dajkája karján öklendezik és sír.
Aztán jön a pityergő, hajnalarcú,
Táskás nebuló: csigamódra és
Kelletlen mászik iskolába. Mint a
Kemence, sóhajt a szerelmes, és
Bús dalt zeng kedvese szemöldökéről.
Jön a párduc-szakállu katona:
Cifra szitkok, kényes becsület […]

Noé nem aludt olyan mélyen, mint ahogy azt gondolták róla. Felriadt, amikor a könnyű talpak elosontak ajtaja előtt, majd lerecsegtek a régi falépcsőn. Nem bosszankodott miatta, mivel az óvatosan mozgó Ince rémálmából verte fel - megint ugyanaz a rettegett, tíz éve is látott álom… Behunyt szemmel hallgatta az éjszaka neszeit: a tücsökciripelést, a fűszálak dallamos […]

“A tömeg nem társaság és az arcok csak egy kiállítás képei.”
Csupán kínt lehet érezni akkor, ha lekötik szárnyalásra termett szárnyait - ha belecsimpaszkodnak lábába, s a földre rántják, mikor ő már repülne, messze elrepülne mindenkitől… Mert önző az Ember, hogy maradásra sarkall, hogy magához láncol, pedig érzi: engedni kéne… De nem…
“Maradj velem!”
Rendben van, én maradok, […]

Ramóna nyugtalanul aludt. Csak a saját, évtizede használatban lévő ágyában szeretett feküdni, csak saját szobájában érezte magát biztonságban. A házuk csendes, de nem elhagyatott környéken volt; az emberek gyakran siettek el előttük, a buszok félóránként zötykölődtek utcájukon. Már egészen pici korában is, amikor felköltözött a padlásszobába, szerette nézni őket; sokszínűek voltak, érdekesek: mindegyik ember egy […]

ilyen napokon könnyű a halál
ilyen napokon az élet is más
megváltozik
nem kell már rég, hogy elbúj
csak hallgasd, mit a szíved súg
így nyugodik
mással boldogabb, és könnyű egyedül
nehéz a lélek, ha a fájdalom rajta megül
megszabadít
kiáltás hallik, égő, lüktető ütem
nem értik meg, mi történik velem…
elaluszik.
Boldog 2.X-et, T-Show!!

“A szíved mélyén rejlő fájdalom, s a ráébredés a szomorúság gyönyörűségére - ez az élet!”

szárnyasujjú álmával a takaró fed be,
s csábít el olyan mezőkre,
ahol életemben még nem jártam
- soha nem is akartam
és mégis… most itt vagyok
körbevesznek angyalok
röpke szoknyájukban suhannak
színt adva a szükre haboknak,
és a szörnyarcú népeknek
új szarvakat fényeznek
a képzelet is szárnyra kap velük
de lassan a […]

Újra itt van, újra itt van
újra itt van a nagy csapat
Csapjad össze, csapjad össze
csapjad össze a mancsodat
Újra hallom, újra hallom
újra hallom a hangodat
Légy a vendégünk, légy az emlékünk
ünnepeljük meg az új találkozást
És hogy elférjünk, arra megkérünk
ne csinálj felfordulást
 
Szép leányok, szép leányok
szép leányok, ne sírjatok
Hullanak már, hullanak már
hullanak már a csillagok
és mi mégis, és mi mégis
és […]

…víg napunk leszáll… Aminek most örülünk…
Jó kimondani (azaz leírni), hogy 56-58 óra szülők nélkül… Egy kicsi szabadság, ami jó, és ami szép, és… Úgyhogy vigyázz, Sopron, mert jövünk!!
…de nem mindenki jön… ‘Rincikém, néked ezen a hullámon üzennék…
“Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a […]

- Lehet egy furcsa, esetlegesen bosszantó kérdésem?
- Persze…
- Miért titkolod, hogy dohányzol?
- Nem titkolom.
- Ahha…
- Nem dohányzom.
- Mondtam…

Boldog (és Kutyusos) Névnapot Neked! =D
És bocsi, hogy így ‘betörtem’, csak gondoltam, ezt biztos megnézed… =)
by: Rinci