Szabina, az Istennő
Oh, kegyes az Isten,
míg hozzá szólok ám,
hogyan teremtetett
val’ha ilyen csodát:
lágy fuvallat haja,
szeme aranyfonál;
teremtő szent szava
vihart üldöze el,
bársony-éden maga
éjjeleket nyel el,
s megterem virágot.
Rút homályra felel
ébredő világot,
hogy rebegjen a fény.
S mint kelnek királyok,
ha kezük óvva véd
ősöktől gyermeket,
az Ő keze a lét:
áld bő leheletet.
Mert ha kegyes, ki lát,
ki el nem feledett
börtönt és rabigát,
s adni nem kívánja.
Imádjuk hát Szabinát!
2008-12-18 at 8:47 am
LÁTOM!!! Nagyon széép!!! tök jóóó!:D
2008-12-18 at 8:47 am
*térdenhajlongós-smiley*