Sasadi út - Budaörsi út - Nagyszőlős utca - Bocskai út - Kosztolányi Dezső tér - Bocskai út - (nevenincs utca) - Siroki utca - (Karinthy Frigyes út) - Móricz Zsigmond körtér - Bartók Béla út - Szent Gellért tér - Szabadság híd - Fővám tér - (”minden út Rómába vezet”, valamint “erre nem jártam még” alapon) Molnár utca - Március 15-e tér - Erzsébet híd, pesti hídfő.
(8-as busz: Ferenciek tere - Kossuth Lajos utca - Astoria - Múzeum körút - Kálvin tér - Kecskeméti utca - Ferenciek tere - Erzsébet híd - Döbrentei tér [egyik kedvenc templomom!] - Hegyalja út - BAH-csomópont [Kongresszusi központ] - Hegyalja út - Németvölgyi út - Érdi út - Márton Áron tér [régebben: Farkasréti tér] — 53-as busz: Hóvirág út - Mindszenty József bíboros tér - Hóvirág út - Sasadi út.)

Sétáltam ma egy keveset. És persze, hogy ilyenkor nem viszem magammal a kabátzsebemben a fényképezőgépem és az állványom… A Szabadság híd valami iszonyatosan szép és hangulatos volt. No meg a hajléktalan bácsika is, aki ott ült egy lámpaoszlop tövében (és persze leszólított, de megdicsérte a hajam, ezért megbocsátok neki).
Amikor elindultam, szidtam magam, amiért nem vettem sálat. Vagy kendőt. Vagy bármit a nyakamba. A Bocskai útra érve már nem bántam. A Bartókon pedig vetkőztem… hirtelen sok lett a 3 hosszú ujjú és a kabát. Szal jah…
És többet erről a délutánról-estéről írni nem is nagyon érdemes.