Gitárom pengetem, faszomat lengetem,
Pörög a péklapát, sütik a pék faszát,
Kijött a Népszava, benne a vér szaga,
Kijött a Népszava, benne a pék fasza!
“Te, mit ír a Népszava?”
“Hááát…”
“Hallottál a vízfejről, ami egyre jobban dagad?”
“Persze! Vidéken úszkálhatsz a szarban, semmi, de ha Pesten elfingja magát valaki, az mindjárt benne van a Híradóban!”
Édes Istenem, add meg énnekem,
Puszta föld legyen a főváros helyén!
Margithíd alá plasztikbomba kell,
A Szabadságszoborral együtt tűnjön el,
A Parlament nekem nem sokat jelent,
Még ma éjjel én romba dönteném!
A vidék jófele parlagon hever,
Bunkó pestiek, bunkó pestiek!
Vízfejű az ország, vízfejű az ország, vízfejű az ország…
Bunkó pestiek, bunkó pestiek, bunkó pestiek!
Tetves népliget, SzájHősök tere,
Nem mondom tovább, felrobbantanám!
Óriás vízözön, hogyha rád köszön,
Pestből kő kövön semmi sem marad!
Édes Istenem, add meg énnekem,
Puszta föld legyen a főváros helyén!
Puuuusztísd eeeel a főőőőváááárost!
Duuuurantsd széééét víííízfeeeejét!
Édes Istenem, add meg énnekem,
Puszta föld legyen a főváros helyén!
Óriás vízözön, hogyha rád köszön,
Pestből kő kövön semmi sem marad!
Szabadság szobor, füstben fuldokol,
Egyik éjjel én levágom fejét,
Főváros helyét sóval hinteném,
Ne tudják nevét, ne lássák színét!
Bunkó pestiek, bunkó pestiek, bunkó pestiek,…!

(Azért a hidakat, utcákat meg a házakat nem bántani…)