Most, hogy ma már negyedszerre voltam abban a bizonyos antikváriumban, azt hiszem, megérdemel egy post. Egy kis ingyen reklám.

Helyszín: Weöres Sándor antikvárium, Múzeum körút nem-tudom-hány (az Astoriát és a Kálvin teret összekötő út Kálvin térhez közelebb eső szakaszán, a páratlan oldalon, szemben a Nemzeti Múzeummal).
Időpont: hétköznap 10-18 óra között bármikor.

Ebben az antikváriumban akkor jártam először, amikor egy bizonyos könyvet (vagyis inkább sorozatot) kerestem és itt meg is kaptam az egyiket. A boltos srác ismerte a könyvet és feltartott mutatóujja mellé ezt mondta: “Az előbb láttam valahol…” Ezzel már belopta magát a szívembe. Úgy köszöntünk el, hogy a másik két könyvet is megszerzi nekem, noha az egyiket nem lesz könnyű.
Másodszor, amikor visszamentem, hátha van már valamelyik könyvecske, két szó után megismert.
Harmadszor: beléptem, kapásból közölte, hogy még nincs.
Negyedszer, azaz ma pedig már akkor látott, amikor az utcán közeledtem, a boltba beléptemkor mondta, hogy sajnos még mindig a raktárban van az egyik kötet, majd megkérdezte, mit csináltam a lábammal. Mert sántítottam. És emlékezett rá, hogy eddig nem. (Aggodalomra semmi ok: csupán fáj a lábam. Nem tudom, mitől. Nem érdekes. Néha sántikálok, no.)
Szóval kissé bírom a pasast. Hetente egyszer találkozunk, és oké, hogy kis antikvárium az övé, de azért van némi forgalma, gondolom. Mégis megjegyez. Azért ez jól esik. Jah, meg hajkurássza a könyveket, amiket meg akarok tőle szerezni. Ez is jó érzés. Lassan jó lenne már tudni a nevét… Csak mert ez így olyan… izé dolog, na. Értiteek.

Következtetés: a Múzeum körút akárhány alatti Weöres Sándor antikvárium eladósostul hivatalosan a kedvenc antikváriumom és eladósom!

U.i.: Nem messze ettől a bolttól - a Kálvin tértől az Astoria felé haladva gyalog - van a Kodály Zoltán zenei antikvárium, melynek az utcára néző, narancssárga alapú táblájára ez vagyon kiírva (kb.): KODÁLY ZOLTÁN ZENEI ANTKVÁRIUM.