Szerencsétlen én

Elhagytam a kesztyűmet a buszon. :( Visszamentem keresni, de már nem volt ott. Megkérdeztem a sofőrt, de nem adta neki senki oda. Szerettem azt a kesztyűt. Szomorú dolog halandó ügyekhez ragaszkodni, de hát ez van.

És utánam senki nem hozza a kesztyűmet…

4 hozzászólás - “Szerencsétlen én”

  1. Caff írta:

    Már mondtam, de ide is leírom: sajnálom a kesztyűdet. Elhagyni dolgokat szomorú.

    Én egyszer egy műanyagbabát hagytam el buszon. Ha hideg vízbe raktad, kék színe lett a pelenkájának. Meleg vízben meg rózsaszín. Kénytelen voltam normális játékokkal játszani. Szomorú nap volt.

    És persze ne felejtsük el Trallalalla nyuszit, akit a Margitszigeten hagytam el, és a világ legkisebb és legédesebb drótszőrgyöngy-nyuszija volt, akit mindenhova magammal vittem. Itt rontottam el azt hiszem…

  2. Caff írta:

    De gondolj arra, hogy a kesztyűd most kalandos útra kel. Én mindig erre gondolok, ha elhagyok valamit. =)

  3. Vera írta:

    melyik buszon hagytad? (tudom, hogy megjegyezted a számát :P ) szólj, felszállok, otthagyom a sapim, és akkor megkerül ;)

  4. Abeem írta:

    BPI-323 (13-23).

Szólj hozzá!