Hát. Végül ez lett. És így. Egyéb ötlet híján. Szóval nem leszek dobogós. De legalább beküldtem valamit.

Hexameterek

I.
Víg szabadon s álmokkal, csókkal szállok elébed.
Lépteim élnek, vágynak: szárnyam perzsel-e téged?
Most akarom kezedet, szemedet - s arcod feledem már…
Víg szabadon s álmokkal, borral tűzszerelem vár.

II.
Vér szava hív, csal, tengere buzdít: látom az arcát.
Vak tüze élve emészt, és könnye feladta a harcát.
Mit tehetek? kérdem - de ne választ adj nekem erre!
Semmi beszédet, szót, csak hallgasd: tű foka merre
Ássa a végtelen út poros álmát, bús-kusza karcát.
És eleven nyelvével: vérrel hagyd, hogy emésszen…
Mert agya várt már rád - bosszúja e kín maga lészen.

III.
Alszom már (bordó ágy várt), mert fáj dalom ébren.
Tű-sár-vért és álnok álmot látok a térben.
Gyöngyház angyalt (bársony fényűt) sírva, ha kértem:
Nem kaptam, nem voltam jó, nem tett soha értem…