A gondolkodás csodálatra méltó adomány. Gondolatok tekervényes hálója, ködbe veszett sikátorok, óceánmélységek alkotják. Az ember általában nem gondolkozik a gondolatok mibenlétén vagy eredetén, hanem csupán… gondolkozik. Nem érdekes, miért, hogyan - a lényeg, hogy folyamatos legyen a folyamat. Mert ha egyszer elkezdődött, nincs megállás.
  Olyan ez, mintha egy hörcsög vagy egyéb kicsiny házirágcsáló lakna a fejben. És lenne ott benn egy mókuskerék. És a kicsiny házirágcsáló ösztönétől felbuzdulván folyamatosan hajtaná azt a kibaszott mókuskereket. Legfeljebb arra a pár pillanatra hagyja abba, míg létfenntartó szükségleteit (evés, ivás, ürítés, gazdi mozgásának rövidtávú figyelemmel kísérése) el nem végzi. Azután jöhet az újabb futás. Újabb körök. Újabb recsegő, nyikorgó hangok. Nincs vége. Nincs.
  E.