Hát. Újabb évfolyam ballagott el az Illyésből. És mindegyik évfolyam “AzIllyés”-nek hívta az iskolát a búcsúbeszédében.

Furcsa volt ismét azon építmény falai között lenni. Furcsa és érdekes. Felidézett sok-sok tavalyi emléket: a mi ballagásunkat, a mi utolsó napjainkat, a mi érettséginket. Furcsamód: emlékek. Érzelemmentes, halovány foltok a múltból, amik csupán mintegy tényként maradtak meg a fejemben. Nem tudnám elevenné tenni megint őket, még ha oly nagyon vágynám is. Illetve megtehetném, csakhogy az már nem az lenne, ami volt, hanem valami olyasmi, ami lehetne. Így működik az én agyam: ha rólam van szó, blokkol; ha másról, pörög, mint a kanok a tüzelő szuka után.
Az egészben a legmegragadóbb pillanat az volt, aminek lennie kellett: Igazgató Urunk felsorolta, ki mit ért el, mit csinált, miben teljesített - hossssszú felsorolás, ugye. És még számításba véve, hogy a papír mit sem számít, hol vagyok én mindehhez képest?…

Szép volt. És három lufi idő előtt távozott. De kettő majdnem együtt.

Boldog Ballagást, AzIllyés 2009-es évfolyama!!