Szép, kiterjedt zöld terület. Sehol egy zavaró ház vagy egy füstös út - legfeljebb az a vézna, poros ösvény, amin néha napján az igaz útját nem lelő vándor elbandukol felverve a száraz aranyhamut. Tűző nap, kevés árnyék a réten: még a fák is elkerülik e helyet. Állat akadhatna bőven… De hát melyik állat éli meg messzi végnapjait élelem vagy víz nélkül?
  Békések a nappalok és esték. Távoli minden életnek kikiáltott eszme és cselekvés. Mégis beszívható az élet, ahogy a virágok is nőnek itt, mert beérik az egyszerű dolgokkal: nem kell nekik más, mint pár csepp harmat és a föld, amelyhez ragaszkodnak hűen, míg meg nem halnak.
  De nincs itt senki, aki csodálhatná szirmaikat és beszívhatná telt illatú bájukat.
  Nincs?