Valami furcsa illat terjengett a levegőben azon a napon. Pontosabban reggel, mivel történetünk kezdetekor – feltéve, hogy ki lehet jelenteni teljes határozottan: VAN kezdete – az óra nem ütötte el a nyolcat, legalábbis történetünk helyszínén nem. Pista bácsi, aki már jó néhány évtizede a végállomáson dolgozott, szintén nem a nyolcat, hanem egyszerűen az időt ütötte el egy kis reggeli szunyókálással. Valójában ez töltötte ki mindennapjait: a szunyókálás. Elméletben munka, gyakorlatban az alvás miatt volt ott. Egész jó munkahely az olyan, ahol csupán azért kap pénzt az ember, mert az egyik létfenntartó tevékenységet űzi. Persze nem valami izgalmas a dolog, de amíg jól megfizetik, kit érdekel? Pista bácsit ugyan nem – bár őt, mivel életét átaludta, semmi sem érdekelte, főleg nem a pénz.
  Mindegy. Szóval Pista bácsi ott aludt, ezért aztán nem is érezhette azt a furcsa illatot, amit bárki érezhetett, aki ott volt. De mivel nem volt ott senki, nem érezte senki. Én sem. Helytálló kérdés, hogy akkor honnan tudok róla. Mindössze onnan, hogy felvettem az omnipotens elbeszélő szerepét. Amúgy meg csak kitaláltam, hogy valahogy elkezdjem végre valahára a mesélést. Tehát volt ez az illat, meg volt Pista bácsi, aki éppen makkról álmodott, pedig ő nem is disznó volt, pláne nem éhes, hanem ember, mégpedig öreg és unalmas, aztán volt az a csend, amit még a közeledő vonat zakatolása sem törhetett meg, lévén nem érkezett semmilyen vonat, soha. Következtetés: poshadt egy hely volt ez távol minden életnek kikiáltott dologtól, ahol a legnagyobb akció hosszú évek óta annyi volt csupán, hogy Pista bácsi orrára egy légy szállott izgalommal telt szívvel várva a végzetes karcsapást, s minekután ez elmaradt, kissé (nagyon) csalódottan odébbállt egy kóbor újságpapírra, amit néha napján (az unatkozó légy szerencséjére) arrébbvonszolt a szél. Nem csoda hát, hogy az idő kikoptatta az emberek emlékezetéből eme végállomás képét. Ez okozta talán azt, hogy senki nem akart idejönni. Mert ugye hogy is akarna bárki olyan helyre menni, aminek létezéséről nem tud?

Érdelek a folytatás?