“Valaha az emberek szépek és nagyok voltak (most pedig megannyi gyermek és törpe mind), ám ez csak egy a világ elaggásáról tanúskodó tények sokasága közül. Az ifjak többé semmit sem hajlandók tanulni, a tudomány hanyatlik, az egész világ tótágast áll, vak vezet világtalant s taszít a szakadékba, a madár röppen, de nem szárnyal, a szamár lantot penget, az ökör táncot jár, Mária nem szereti már a szemlélődő életet, és Márta nem szereti  tevékeny életet, Lea meddő, Ráhel érzéki szemeket mereszt, Cato bordélyba jár, Lucretius asszonnyá lesz. Semmi sem úgy megy, ahogy mennie kéne. Mondassék hála az Istennek, amiért azokban az időkben reám ragadt mesteremről a tanulni vágyás, és hogy mindig érzem, melyik a helyes út, ha mégoly kanyargós is az ösvény.”

Nem az egész ennyire világos és érthető. És egyszerű. Remélem, azért a végére érek. Drukkoljatok!