A mesterségesen kivilágított, huzatos aluljárót egy gitár hangja töltötte be. Néha énekszó is hallatszott, sokkal halkabb, mint a hangszer, mégis tökéletes hang.
  Ott állt az utcazenész egy oszlopnak vetve hátát. Órák óta nyúzta a húrokat és hangszálait. Összegyűlt némi pénz - talán több, mint amire számított? Mégis szomorúság öntötte el szívét, amint minden tudását, szívét, lelkét a világ elé tárta… de a világ még csak meg sem állt előtte. Csupán annyi időre, míg az aprót odavetették lábai elé.
  A tömegben, a félhomályban megjelent egy alak. Két füllel. És hatalmas, örök-emlékezetű szívvel…