Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsiny fiúcska, örökkön rendetlenkedő hajtincsekkel és fürkésző tekintettel. Ez a kicsiny fiúcska a kerek város közepén élt szüleivel és nagyszüleivel. Testvére nem született.
  Egy napon, amikor elérkezett a fiúcska születésének napja, a szüleitől ajándékba egy különleges távcsövet kapott: ha belenézett a szerkezetbe, nem a messzi-messzi földekre és hegyekre látott el szobájának ablakából, hanem a messzi-messzi, elkövetkezendő időket szemlélhette kedvére. Megleshette, mi fog történni a szomszéd ház előtt a következő napon, vagy ha kedve szottyant, azt is megtudhatta, hány meg hány új ház épül a város melletti dombokra. Kedvét lelte ebben az ajándékban. És nemsokára a jövő megszállottja lett…
  Éjt nappallá és nappalt éjjé téve ült, ült, üldögélt távcsöve mellett és tekintgetett az amúgy ködös jövőbe; és különlegesnek érezte magát, amiért ő olyan tudás birtokában lehet, ami nem sokaknak adatik meg. Apránként már tudomást sem vett az őt körülölelő világról: csak azt látta, ami még meg sem történt, és lehet, hogy soha nem is fog.
  Hosszú évek teltek így el. A fiúcskához nem jött látogatóba senki: ő sem ment senkihez. Nem beszéltek hozzá: nem beszélt senkihez. Iskola után egyenesen hazament, hogy belekukkantson távcsövébe és elmélkedjen a láttottakról. Egyszer azonban egy tél végi délutánon, mikor a sötétségből kémlelte a ködöt, a jövőbeni főtér egyik padján megpillantott egy öregembert: ruhája kopott volt és fakó, fejéről a haj megannyi kiszáradt kóróként meredt a világba, kezére ráncokat húzott a felette elrohanó idő. Foga pedig már alig. Szeme réveteg fürkészte a körülötte járokat örökkön. Szánalom és megbocsátó mosoly ült arcán: fáradt volt és megbékélt. Kínokkal teli. Olyan arc volt az övé, mely megélt már sokat, de még ennél is több döntését bánta meg, és ha tehette volna, visszapörgette volna az idő kerekét. Szánalmas élete lehetett. A fiúcskának ismerős volt ez az arc, ez a tartás, ez a tekintet… És ekkor történt valami, ami még soha azelőtt: az öregember egyenesen a távcsőbe, a fiúcska szemébe nézett…
  Hatalmasat reccsent a távcső, amikor a járdára zuhanva széttört.