A forró, ha vízhez ér,
nem érez szomjat.
Vágyam, ha érteném:
azt kívánnám, mondjad.
Mi voltam, mi leszek,
s ahogyan testem fonnyad,
túlragyog a virág telet.
Azt kívánnám, mondjad.

Összeforr a Föld az Éggel,
bús hűségre kél a madár.
Felhagyok minden reménységgel,
vígságra szívem nem talál.
És ezredév, ha lepereg zordul,
buja létre zár a halál.
Harang romba dől és kondul.
Vígságra szívem nem talál.

Fakó élet mégis mit ér?
Látomás volt a tenger.
Fejemen simít át egy tenyér,
ha pusztítja magát az ember.
Fehér árnyak tűnnek vissza
bíbor odvú lyukas veremben.
A természet a nyugalmat issza,
ha pusztítja magát az ember.

Nincs áldomás, nincs kikelet,
én mégis itt leszek.
Elolvad a Nap a világ felett,
én mégis itt leszek.