“A szíved mélyén rejlő fájdalom, s a ráébredés a szomorúság gyönyörűségére - ez az élet!”

szárnyasujjú álmával a takaró fed be,
s csábít el olyan mezőkre,
ahol életemben még nem jártam
- soha nem is akartam
és mégis… most itt vagyok
körbevesznek angyalok
röpke szoknyájukban suhannak
színt adva a szükre haboknak,
és a szörnyarcú népeknek
új szarvakat fényeznek
a képzelet is szárnyra kap velük
de lassan a zord valóság megüt:
velem csupán hitem - visszapottyanok,
és rettegek, örökre a földön ragadok
nem leszek többé gyermek,
elfeledem, kik a szentek…
és félek: megformáz a világ engem,
majd hitet vesztve, álmot nem kergetve
végül romlásba taszítja lelkem