Noé nem aludt olyan mélyen, mint ahogy azt gondolták róla. Felriadt, amikor a könnyű talpak elosontak ajtaja előtt, majd lerecsegtek a régi falépcsőn. Nem bosszankodott miatta, mivel az óvatosan mozgó Ince rémálmából verte fel - megint ugyanaz a rettegett, tíz éve is látott álom… Behunyt szemmel hallgatta az éjszaka neszeit: a tücsökciripelést, a fűszálak dallamos rezgését, a szél sejtelmes fütyülését, s közben egyre csak édesanyjára gondolt… Az asszony most elengedte őt, mert hagynia kellett, hogy fia szíve elmenjen tőle… de még egyszer nem lenne rá képes…

Folytatása következik…