- avagy egy éjszaka krónikája

Kezemben-zacskómban egy üveg Sangriával Caffka háza felé haladok, arcomon még az a mosoly, amit a mellettem imént elhaladó asszonyság fejcsóválásával váltott ki, de amikor Szaffit megpillantom a házuk ajtajához lépve, és halk felszólításom után ő is észrevesz engem, megindul felém, ez a mosoly vigyorrá fajul teljesen önkéntelenül, elfojthatatlanul. Ez volt a kezdet. S a folytatás?

A rövid fentlét után lementünk pipázni. Hát igeeen, pipaaaa… Én mondtam, hogy több dohány kéne bele! Maradtunk a ciginél (igen, bügös… ). Felmentünk ismét, vacsi, gyertyafény, andalító zene… ergo minden megvolt a romantikázáshoz… Utána nekikezdtünk annak a bizonyos üveg fűszerezett borocskának, és rendes kislány módjára rágyújtottunk az előszoba-ebédlőben… Később Szaff szobájában is. Jól elvoltunk, az adott, piáláskor leggyakrabban előforduló (de amúgy is skorpiókhoz híven sokszor felbukkanó) téma is előkeveredett, s a hosszúra nyúlt éjszakát átvirrasztotta velünk… Ami a legjobb volt az egészben: semmi értelmeset nem csináltunk! Balázskodtunk, piáltunk, cigiztünk, kurszánkodtunk, ittunk, elszívtunk néhány szál cigarettát, és így tovább… Nem igazán vonzott minket az ágy, ezért hát valamikor éjfél körül/után/előtt felmerült az ötlet: nézzünk filmet! Valami jó, csöpögős-nyálas romantikus szart, amit ki lehet parodizálni… 50 első randi… ANANÁSZ! Jó kis film… de nem eléggé. Más: Kasza, Blanka! Kurvanagy film! Egyszer végignézzük! Szünet, de Szaffit rávettem egy igazán kúl és felülmúlhatatlan film megnézésére: A Szövetség. Jejeje! Az már csak természetes, hogy nem jutottunk el a végére, de még csak a feléig sem nagyon… De megérte, mert leesett, honnan jön nekem a ‘Vilhelmina’ név szeretete, továbbá ezúton találtam meg a tökéletes hajónevet, amit kerestem… Szóval ezúton is köszönöm Alan Moore-nak, Bram Stokernek, Oscar Wilde-nak, Robert Louis Stevensonnak, Jules Vernének, H. G. Wellsnek, Mark Twainnek, de legfőképpen Stephen Norringtonnak a képregényt, Minát, Doriant, Dr. Jekyllt, Nemót, Skinnert, Sawyert, de legfőképpen a filmet! Na, erről ennyit…
No, aztán micsináltunk még?… Elfelejtettem! Na jó, az este folyamán (film előtt meg asszem film után is) Hú basztunk, énekelgettünk betört!! Hangosan dallamot kicsikarva ordítani naggggyon kúúúl! És kurvajó a hangom, hehehe! Szóval… elvoltunk. Elég lett volna ezt az egy szót leírnom… Tök mindegy, így, hogy koherens szövegnek tűnik, poénabb… és érthetetlen is…
Én olyan 5 körül aludhattam el, de már nagyon lelassultam… Hét előtt ébredtem, szép csendben felöltöztem, összekészülődtem, stb, osonnék ki a szobából, amikor Szaff felébred… Hát nem jött össze a nem-ébresztem-fel akció, de legalább normálisan be tudta zárni az ajtót utánam. Én meg mentem melózni… Jah…
Hát, erről ennyit. Izgi vót, mi?

ui.: Majd’ elfelejtettem: 11 és éjfél között kidobtunk egy vízzel megtöltött óvszert az ablakon… Kár, hogy csak az elsőről…