“Bölcsesség” Egy Mondatban
Itt vagyok, mint egy százszor elhajított kő
Mit eldobott minden kéz, látod, áldás nem követ
És hallgatok, ahogy hallgatni kő se tud
Csak az ember
Valami mindig számít: élünk és élni hagyunk, mert remélünk, bízunk, hogy reménykedhetünk abban, hogy jön valaki, aki más lesz; aki érzi és tudja, hogy változni kell, változni érdemes, hiszen a halandóság eszén túljárni csak így lehet…
De itt vagyok, és az égen
Ha megvakulnak mind a csillagok
Az éjben majd én gyújtok tüzet
És itt leszek, hogy érezd, így nem szeret
Csak az ember