A hortobágyi ménes
A Hortobágy Európa legnagyobb összefüggő, természetes füves pusztája, a legnyugatabbra fekvő sztyepp. Fűösszetétele egyedülálló. Az 1973-ban létrehozott első magyar nemzeti park az ország legnagyobb védett területe (82 ezer hektár). A világörökség része. Az évezredek folyamán a Hortobágy pusztáin legelő vadállatokat, az őstulkot és a vadlovat fokozatosan a háziállatok váltották fel. Így ez a környék régóta híres állattartó vidék volt.
Az 1700-as években Debrecen és a környék többi települése külön méneseket legeltetett a közel 40 ezer hektárnyi területen. A szilaj pásztorkodás volt a jellemző.
A hortobágyi lótenyésztés tehát nem olyan formán szerveződött, ahogy az ország más híres uradalmi és katonai tenyészetéinél látható. 1880-ban a Debreceni ménes Mátára települt, mely a város gazdáinak gazdálkodási központja lett. Innen ered tulajdonképpen a Hortobágy mai ménese, melynek meghatározó épületei az 1940-es években épültek.
A hortobágyi nóniusztenyésztés első írott nyoma 1843, mikor is Debrecen szürke marháért hat kancát kapott cserébe, majd az 50-es években két mént is vásárolt. Kozma Ferenc munkásságának köszönhetően kialakult a nóniusz hortobágyi tájfajtája, melyet a mezőhegyesinél kisebb méret, szikárabb megjelenés és főként a fakó pej szín jellemzett.
A második világháború komoly károkat okozott az állományban. 1961-ben a mezőhegyesi nóniusz törzsállomány jelentős részét áthelyezték a Hortobágyra. A két élettér eltérő volta komoly alkalmazkodási nehézségeket okozott a lovaknak. A hagyományos használati igény (a nóniuszt elsősorban mezőgazdasági igásmunkára használták) csökkenése és a mai modern igények nehezítik manapság a fajta további tenyésztését.
Mára két tenyészcél alakult ki, a génmegőrzés mellett a sportlótenyésztés önálló útra tért. A Hortobágyi Állami Gazdaságot az 1990-es években privatizálták.2001-ben a ménes ingatlan– és lóállományát a magyar állam visszavásárolta, s a Hortobágyi Nemzeti Parkra ruházta.
A ménes kezelője a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht., melynek tulajdonában a ménes olyan önálló rendszerré vált, melynek feladatai közé tartozik a hortobágyi lótenyésztés, a lovas és pásztor hagyományok őrzése illetve a lovas idegenforgalom tradíciói. A hortobágyi idegenforgalom szerves részét alkotja ma a mátai ménes is.
Egykor a mátai ménes alkotta a Hortobágy turisztikai látványosságát. Ma már egy másfajta Hortobágy-kép kialakítására törekszenek, mely a térség egyedülálló adottságain alapszik, és magában foglalja az öko-, a gyógy-, a vízi-, illetve a lovasturizmust. E komplex szolgáltatási kör fontos eleme ma is a ménes által kínált, pusztai bemutató program, melynek keretén belül eredeti környezetükben tekinthetők meg a puszta őshonos állatai, állattenyésztési és pásztorhagyományai. Szenzációnak számít a híres ménes meghajtása.
A Przewalski-ló felfedezőjéről, egy hasonló nevű utazóról kapta a nevét, aki 1881-ben írta le az addig ismeretlen fajt. A hatvanas évek végére a vadon élő Przewalski-lovak a kihalás szélére sodródtak. Az európai és amerikai állatkertekbe került néhány egyed a fogságban tovább szaporodott. Napjainkban mintegy ezerötszáz példány él belőlük világszerte, az állomány több mint a fele Európai állatkertekben. A nemzetközi tenyésztési programhoz a Hortobágyi Nemzeti Park 1997-ben csatlakozott, amikor egy csődör és három kanca érkezett Pentezug-pusztára. 2010-ben, az elkerített 2470 hektáron tartás nélkül nevelkedő vadlovak száma 137, ettől a legnagyobb európai állománytól május hónapban 30-35 csikó születése várható.
