A kisbéri fajta

A XIX. század közepétől katonai hátasnak kitenyésztett fajta mára elegáns megjelenésű, szép küllemű és jól lovagolható, sport típusú lóvá vált. Angol félvér jellegéből adódóan a lovassportok minden ágában eredményesen használható, magasan telivérezett egyedei a military sportra is kiválóan alkalmasak.

A fajta a Komárom megyei Kisbér városról kapta a nevét, ahol a Batthyány család igen korszerű gazdaságot rendezett be. Az 1848-49-es szabadságharc után elkobzott birtokon 1853-ban Ferenc József császár egy nemes vérű katonai ménes kialakítását rendelte el. Nemes vérű lovon akkoriban minden kétséget kizáróan angol telivért értettek, de a terv szerinti 300 angol telivér anyakanca beszerzése még az Osztrák-Magyar Monarchia számára is megoldhatatlan feladatot és anyagi terhet jelentett. Ezért az angol telivér importok mellett nagy létszámú állományt telepítettek Kisbérre az akkori kincstári és udvari ménesekből, valamint jelentősebb magánménesek állományából. Ezt az alapjában vegyes származású, de típusában és küllemében gondosan válogatott állományt több generáción keresztül folyamatosan angol telivér ménekkel fedeztették. A ménesben a kiváló telivér mének hatására kialakult az angol telivérhez közel álló, de annál tömegesebb, nyugodtabb, nagyobb munkakészségű és korrektebb küllemű hátasló típus. A mezőgazdaság intenzívebbé válásával egyre erőteljesebben fogalmazódott meg a kisbéri félvér tömegesítésének igénye. Előbb a kiemelkedő örökítő erejű telivérek után állítottak fel félvér törzsméneket a ménesben, majd mezőhegyesi félvér mének alkalmazására is sor került. Ennek következtében a már némileg túlfinomodott állomány típusában konszolidálódott, tömegesebbé vált, de megőrizte nemességét, eleganciáját, gyorsaságát és kitartását. Ezen értékes tulajdonságok megőrzése érdekében a tenyésztésbe állítandó fiatal törzskanca-jelölteknek terepen, vadászlovaglásban kellett a kijelölt feladatot és szintidőt teljesíteniük.

A II. világháború előtt a mozgás és használati tulajdonságok javítása céljából a hasonló tenyésztési technikával létrehozott trakehneni fajtából importáltak törzsméneket a kisbéri ménes számára. A háborús események hatására a ménes állományát kettéosztották, különböző uradalmakban elhelyezve 330 mén, kanca és évjárati csikó várta a hadi események kedvezőbbre fordulását, míg a másik felét Németországba evakuálták. Ebből az állományból 1945-ben 78 egyedet hadizsákmányként az Amerikai Egyesült Államokba hajóztak és ott elárvereztek, fajtatiszta tenyésztésük a Hungarian Horse Association-nek köszönhetően mindmáig fennmaradt. 1948-ban 150 kisbéri ló tért haza, s ezen állománnyal, a sárvári ménes kancáival és a méntelepeken fellelt ménekkel megkezdődött a fajta regenerálása. Sikerült a hajdani híres törzsek jó részét újraéleszteni és a fajta tenyészirányát az egyre inkább előtérbe kerülő sportkövetelmények felé irányítani. A 60-as években megindult meggondolatlan és megállíthatatlan keresztezési hullám a 70-es évek végére a tisztavérű kancaállományt a veszélyeztetett szintre csökkentette. A tradicionális ménvonalak és kancacsaládok nagy része odaveszett. A megmaradó népies és az egykori törzstenyészetekből kikerült állományra alapozva 1989-ben megalakult a fajtát a mai napig gondozó tenyésztő egyesület, amely jelentős eredményeket ért el a fajta hagyományos értékeinek megőrzése és a modern sportló-követelmények megvalósítása terén.

A kisbéri ló ma olyan magasfélvér jellegű lófajta, melynek tenyészcélja a korszerű sportló-követelményeknek is megfelelő nemes, tetszetős hátas- és fogatló előállítása a hagyományos tenyésztési- és sportirányú szelekciós módszerek felhasználásával.