A szilvásváradi ménes

A magyarországi lipicai lótenyésztést az 1800-as évek elejétől számítjuk, amikor is Napóleon seregei elől menekítve Mezőhegyesre telepítették át a ménest Lipicáról.
A háborús veszélyek elmúltával – több mint hat év – nem tért valamennyi ló vissza Lipicára, hanem a közben felduzzadt létszám egy jó része – a mintegy 3000 egyéb lovat számláló – mezőhegyesi katonai ménesben maradt.

A közel hét évtizedes mezőhegyesi tenyésztés és tartás az ott meglévő "röghatás" következtében bizonyos tekintetben kezdett megváltozni a fajtajelleg. Mezőhegyes és környéke rendkívül nagy termőképességű talajjal és a bő termést ugyancsak elősegítő klímával rendelkező alföldi vidék. Ennek következtében a lovak tömegesedtek, rámásodtak és egyben a hegyvidéki lovakat jellemző szervezeti szilárdságukból is veszítettek.
E probléma feloldására született a döntés, hogy Mezőhegyesről a lipicaiakat áttelepítik Erdélybe, Fogarasra.
Az áttelepítés 1874/75-ben meg is történt.

A lovak ismét a fajta igényeinek megfelelő hegyvidéki környezetbe kerültek. A Fogarason eltöltött közel 40 év igen gyümölcsöző a fajtát erősítő időszak volt. 1912-ben az I. világháború elől menekítve az akkori Földművelésügyi Minisztérium döntést hozott a lipicai ménes Fogarasról a Magyar Királyi Bábolnai Ménesbe való áthelyezésére. Bábolna a tenyésztés szempontjából szintén rendkívül értékes időszak volt a fajta számára, annak ellenére, hogy a hegyvidéki havasokról ismét a síkvidéki homokra került.

A bábolnai időszak szintén 40 évig tartott. A fajta karakterének megőrzése érdekében 1947-ben hozott elhatározás alapján 1950-ben a Bükk-fennsíkon 870 m tengerszint feletti magasságban fekvő Csipkéskúton egy csikónevelő telep építésébe kezdtek. Ezt követően megindult a lipicai fajta folyamatos áttelepítése Bábolnáról a Bükk-hegységbe, illetve Szilvásváradra.

Szilvásvárad és környéke (a Bükk-hegység) a mai Magyarországon belül az a tájegység, mely természeti adottságaiban leginkább hasonlít a kitenyésztés eredeti helyéhez, Lipicához.
Talajviszonyaiban, növényzetében, tengerszint feletti magasságában, klímájában itt sikerült megtalálni azt a helyet, mely hosszú távon garantálja e tradicionális fajta, környezet által befolyásolt jellegének megőrzését.

1953. január 22! Az Állami Gazdaságok és az Erdők Minisztériuma által kiadott alapító határozatával létrehozta a Szilvásváradi Állami Gazdaságot. Feladataként a magyarországi lipicai törzstenyészet fenntartását rendelte el. Több szervezeti átalakuláson keresztül a törzstenyésztő gazdaságnak az utóda a mai Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad.