A jósvafői ménes

1919 után a monarchia központi tenyészeteit szétosztották az utódállamok között. A II. világháború után hucul fajta tenyésztésével Magyarországon senki sem foglalkozott. A hetvenes évektől Dr. Anghy Csaba a Fővárosi Állat-és Növénykert igazgatója, gyűjtötte össze a még megtalálható tisztavérű hucul lovakat. Ez a 10 kancából álló gyűjtemény, került az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósághoz 1986-ban, azóta a kezdetben meglévő, összegyűjtött állományra és több külföldről vásárolt tisztavérű egyedre támaszkodva indult el újra a fajta hazai tenyésztése.

A kancák és a csikók egy része a Jósvafőtől északra mintegy 1,5 km-re található Gergés-lápai rideg ménesben van elhelyezve. A lovak egész évben szabadon járják a mintegy 200 hektáros fennsíki jellegű legelőterületet, az éjszakát egy oldalról nyitott karámépületben töltik. A legelőn történik a fedeztetés, az ellések nagy része. Ez a tartási mód megfelel az ősi időkben alkalmazottnak, illetve a hucul fajta igénytelenségéből, szívósságából adódó lehetőségeknek.

A fiatal lovak betanítása jelenleg a jósvafői központban történik. A vizsga során egyértelművé kell váljon, hogy a ló, lehetővé teszi akár a gyermekek általi használatot, ápolást, gondozást is. Rosszindulatú, kezelhetetlen, munkavégzésben megbízhatatlan huculok nem kerülhetnek a törzstenyészetbe. Azokat a kancákat, amelyek kimagaslóan teljesítenek akár fogatban akár nyereg alatt, versenyre készítjük fel. Nyereg alatt ez a „huculösvényt”, fogatban maraton-, akadály- és díjhajtást jelent.

A Magyarországon törzstenyésztésben lévő állomány tradícionálisan tarpánhucul típusú. E típust kívánatos a további tenyésztői munka során is tisztán, uralkodó típusként fenntartani. Az Aggteleki Nemzeti Parkban tenyésztett nemesített hucul lóállomány olyan nemzeti kincs, melynek fenntartása, megőrzése és továbbtenyésztése kiemelten fontos érdek.