A rádiházi ménes

100 évvel ezelőtt, 1912-ben alapították Zala Vármegyében a rádiházi ménest. Az egykori számos magyar ménes közül kevesekkel ugyan, de megélte a száz esztendőt, és jövőt alkotó funkcióval lépett át az ezredfordulón.

A rádiházi száz évhez viszonylag kevés ménesvezető neve kapcsolható, de - talán éppen ezért - e veretes nevű személyek töretlen hitű alkotótársaikkal, egy egységes folyamatban, maradandó történelmi értéket teremtettek, a kitűnő adottságú, bő csapadékkal áldott, televényben gazdag, buja-zöld legelőjű magyar rögön, a szorgalmas kétkezi emberek segítségével.

Az alapító tulajdonos Bartha László a délvidéki Pankovecről települt át Rádiházára, s hozta magával lipicai ménesét. A természetszerű tartás és szigorú kipróbálás évtizedes sikereket hozott a birtoküzemelés és értékesítés terén egyaránt.

Az örökös, Bartha Miklós, 1925-ben vette át a ménes teljhatalmú vezetését. A korszellem és a személyes szimpátia a nemes félvér irányába fordította a tenyésztés rúdját. S a következő két évtized sikerei igazolták a kitűnő lovas szakember sajátos tehetségét. Szerencsés kézzel állította főmén-pozicióba a francia import, síkon, gáton, akadályon kipróbált acél-telivért, Ekkehardot. A "passzionátus tenyésztő" megszállott ló-közeli napi munkája a szaporodó, további acél-lovak kocsiban és nyereg alatti teljesítményei a határon túlról is visszajelezték Rádiháza hírét. Példa erre Csusza (Ekkehard - 12. Alix) "magas-vérű" szürke kanca Nemzetek díja győzelme, 1936-ban, Berlinben. Majd jött a háború dúlása, a lovak rejtegetése, menekítése, zabrálása, eltűnése, részbeni visszaszerzése, aztán az államosítással birtoktól, lovaktól történő megszabadulás. S a néhány, nélkülöző komor év után, egy ló-közeli, szerencsés állami szolgálat. (Személyes szerencsém, hogy a mintegy féltucatnyi ifjonc lovas között - a 60-as években - én is gyakornoka lehettem az állami szolgálatos, Tata-remeteségi telivér ménes vezetőjének, aki az ezernyi ló-tudomány gyakorlati fogásának átadása mellett gyakran kifejtette, hogy a versenyló (telivér, ügető) szaporítás tudományát megelőzi az igazi félvér ló tenyésztése, mert ahhoz isteni tehetség szükséges. Ő volt Bartha Miklós bácsi, a regényes sorsú, passzionátus lótenyésztő.)

A rádiházi ménes folyamatát átmentő évek (1949-1952, Szegedy Antal, Kozma Pál) a meglévő lehetőségek, legelők, épületek hasznosításával, az ügetőtenyésztés irányába fordították a jövőt.

Majd a második aranykor (1953-1989) a "tolnai-tükéből" "zala-vármegyeivé" honosodott Török László ménesvezetésével teljesedett ki. A kor színvonalán európai hírűvé fejlesztett versenylótenyésztés mellett a "magasvérű" félvérek megtartásával, ugró és military-versenyek szervezésével virágzó idegenforgalmat teremtett, és személyes sikerei csúcsán a military válogatott szövetségi kapitánya lett. De a fő sodorvonal az ügető tenyésztés maradt, a Derby-nyerők, a nemzetközi győztesek, a rekorderek, az "Év lovak", a tenyésztési nagydíjasok folyamatával - a máig tartó sikerek mélyen gyökereztető munkájával. Példaként néhány ügető ló, melyek példaértékkel szolgálnak, és Rádiháza selyemlobogóján aranyfonallal hímezve nevesítésre érdemesek: Csapodár, Eros, Ipse, Jo-jó, Kabala, Etűd, Sugár, Detroit, Freya, Grál-lovag, Hitelező, Illetmény, Kentish Boly, London, Ouz, City, Látszat, Babona.

S végül - a fentiek zökkenőmentes folytatását is igazolva - egy újabb váltással, az újabb rendszerváltás időszakában, 1990-től a - magánosított - ménes vezetését a "vő-társ" dr. Török László (és felesége dr. Török Erzsébet) vette át, és töretlen hittel, a legújabb idők legújabb szellemével irányítja tovább sikeresen - tiszteletből, tisztességből, nosztalgiából, értékrangból Rádiháza mellé illesztett cégnév kiegészítéssel. Egy ló-névvel, mely a Magyar Ügetőderby mellett kétszer nyerte meg a Preis der Stadt Wien nagydíjat, mely a pályarekordok sorozatát hozta a tenyésztőnek, melyet a minden idők legjobb magyar tenyésztésű ügetőlovának szoktak titulálni, mely szülőménesébe visszatérve, sikeres apaméni teljesítménye után díszsírhelyen nyugszik a rádiházi park fenyőfái alatt - emlékkövén nevével: Kabala.