DR. M. SCOTT PECK
Tovább a járatlan út
Bevezetés
Talán emlékeznek rá, hogy A járatlan út (Park Kiadó, 1997) című
könyvem ezzel a mondattal kezdődött: "Az élet nehéz." Hadd
egészítsem ki ezt az alapvető igazságot most egy másikkal:
"Az élet bonyolult."
Az életben mindnyájunknak a magunk útját kell járnunk. E téren
nem léteznek okos kézikönyvek, nincsenek bevett formulák,
bevált módszerek. Ami az egyik embert célhoz viszi, a másiknak
tévút. Ebben a könyvben sehol nem fog ilyeneket olvasni, hogy
"Menjen erre" vagy "Forduljon ott balra". Az élet útja nincs aszfaltozva,
nincs fényesen kivilágítva és útjelző táblák sem sorakoznak
a szélén. Göröngyösen kanyarog a vadonban.
Ebben a könyvben megkísérlek papírra vetni néhány olyan
dolgot, melyet az elmúlt tíz év során tanultam, és amely megkönnyítette
az utamat, miközben a vadonban botorkáltam. De ha
azt mondom önöknek, hogy amikor eltévedtem, a fák északi oldalán
nőtt moha segítségével találtam meg újra a helyes irányt,
sietek hozzátenni, hogy a vörösfenyő-erdőkben számos fa törzsét
körös-körül moha borítja.
Figyelmeztetem továbbá önöket arra, hogy a címben szereplő
"tovább" szócskát vagy bármi más kijelentést e könyvben ne úgy
értelmezzenek, mintha az út egyenes vonalú lenne, mintha egyik
lépést a másik után téve egyenesen haladhatnánk előre rajta. Noha
látszólag ilyesmit sejtet, ha olyanokat mondok, hogy "Itt tartott
egyszer Scott Peck, most itt tart, és ha ön most itt van, nagy való-
7
színűséggel egy év múlva ott fog tartani". Nincs szándékomban
ilyeneket állítani. Teljesen más ugyanis az út jellege. Nem egyszerű,
egyenes vonalú, inkább központi magból kiinduló, folyton táguló,
koncentrikus körök sorozatának tekinthető.
Az utat mégsem egyedül kell megtennünk. Segítséget kaphatunk
az életünkben munkáló erőtől, melyet önmagunknál jóval
nagyobbnak ismerünk. Attól az erőtől, amelynek a létezéséről
többségünk meg van győződve, bár mindannyian másként képzeljük
el. És az úton járva egymás segítségére lehetünk.
Ha ez a könyv bármiben segítséget nyújthat, reményeim szerint
elsősorban ahhoz segít hozzá, hogy kevésbé leegyszerűsítve gondolkozzunk.
Bízom benne, hogy fokozatosan ellenállnak majd
annak a késztetésnek, hogy mindent leegyszerűsítsenek, bevált
receptek és könnyű válaszok után kutassanak. Abban is bízom,
hogy elkezdenek sokdimenziósan gondolkodni, örömüket lelik
az élet misztériumában és paradoxonjaiban, nem rettennek meg a
tapasztalásban természetszerűleg benne rejlő okok és következmények
tömkelegétől - egyszóval elfogadják a tényt, hogy az élet
bonyolult.