Archívum: 2009-03-29

 

17. szonett (enyimé)

2009-03-29

Mint a part, mely örvényen megy keresztül,
s vak hullámait sodorja a szélnek,
a hegy oltárán magányos kereszt ül,
míg csillagok közt víg bolondok élnek.
Úgy szeretnek, mintha nem volna szárnyuk:
rabok, bezárva az éjsötét mélybe,
bolondok. Úgy taszítják holdtalan álmuk,
mintha egyként olvadnának alattomos fénybe.
És ki érti őket, az, aki megpróbálja,
nem őrizheti meg önnön magát,
mert a sötét, mely őket, s majdan […]

Kategória: Vers | Még nem szóltak hozzá »