Henry David Thoreau: Walden

“I went to the woods because I wished to live deliberately, to front only the essential facts of life, and see if I could not learn what it had to teach, and not, when I came to die, discover that I had not lived.”
[”Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Elpuszítani mindazt, ami nem volt Élet, Hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem.”]
  - magyarázza Henry David, miért is költözött ki 28 éves fejjel az erdőbe a Walden-tó partjára (Massachusetts, USA). S miért élt ott több mint két évet…
  A Walden röviden és primitív módon megfogalmazva arról szól, hogyan is kell (kéne) élni, s ha egyetlen szóba akarnám sűríteni a tanácsot, amelyet ad, ezt írnám: egyszerűsíts! Mert a könyv lapjaiból merítve: az élet egyszerűségén van a hangsúly, nem érdemes (és nem is szabad) túl sokra vágyni, mikor az egyszerű dolgokban több öröm és élet rejlik, mint a ragyogó, pompás, sokak által nagyrabecsült formákban (pl. ékszerek, díszített ház, bőséges lakomák…). Az egyik legrosszabb, ami történhet az emberrel, hogy birtokol valamit: mert ami az övé, azt félve őrizgetni fogja, s tulajdona mellé még több ingóságot kíván szerezni. A másik pedig az, hogy az ember megpróbál megfelelni a társadalom elvárásainak, kísérletet tesz (úgymond) a beilleszkedésre - a hajtás, a munka, az élet elengedhetetlennek hitt feltételeinek megteremtése pedig örökös hajtásba taszítja az embert. Ha egyszer valaki megízleli a mézt, vágyhat aztán megint a sóra, melyen egészen azidáig boldogan éldegélt?
  Henry David, mint beismeri, olyan spártai módon akart élni az erdőben, hogy elkergesse mindazt, ami nem Élet. S ez, mert a melankólia és a magány mindvégig távolt állt tőle, sikerült neki. Visszatért a Természethez és feloldódott benne. Elkergetett minden mesterségest, minden szükségtelent, s oly egyszerűen mégis oly tartalmasan élt, hogy bárki megirigyelhette volna. Pedig ő nem akart senkit ösztönözni: inkább - jó orvos gyanánt - saját magán kísérletezett, s tapasztalatát könyv formába öltöztette végül.
  A könyv nem egy kalandregény, inkább filozófia és természetrajz. Az olvasást a gyakori száraz ismertetések adják (pl. számítások, árak-kiadások leírása stb.) Ettől eltekintve azonban élvezhető, könnyen érthető és átérezhető a regény - szerintem! Kézhez vétele óta kísért a vágy, hogy keressek egy magános erdőt magamnak…

Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei

“Drakula vagyok; legyen üdvözölve házamban, Mr. Harker!”
  Bram Stoker 1890-ben Vámbéry Ármin (budapesti egyetemi tanár) úrtól hallotta III. Vlad tepes havasalföldi vajdáról (15. század), akire a nép a “Karóbahúzó Vlad”, később a “Drakula gróf” nevet nyomta (dracul = sárkány, ördög), mivel hírhedt volt kedvenc kivégzési módszeréről, a karóbahúzásról… Bram hét esztendőn át tartó kutatás után végül megalkodta a világ leghíresebb vámpírját, Drakula grófot - ezáltal horror- illetve levélregénye lett a forrása minden vámpírtörténetnek.
  A regény rengeteg műfaji besorolása között a “levélregény” is szerepel, mivel a történetet a szereplők naplóbejegyzéseiből, leveleiből, valamint újságcikkekből és táviratokból ismerjük meg. Így nem csupán párbeszédeket és leírásokat olvashatunk, hanem úgymond belső monológokat, a szereplők mások előtt titkolt gondolatait is magunkévá tehetjük, ezáltal az olvasó mindenki főlé helyezkedik; a könyv “írói” nem, az olvasó azonban omnipotenssé válik.
  Túl sokat nem írhatok a regényről, mert - nagy sajnálatomra - a belőle készült (egyik) filmet jóval előbb láttam, minthogy az alaptörténetet olvastam volna, ezért előttem már az olvasás közben nem volt titok. De ha már szóba hoztam, ajánlom mindenkinek a Coppola-féle filmváltozatot: Drakula (1992; Gary Oldman, Keanu Reeves, Sir Anthony Hopkins, Winona Ryder…). Persze az 1931-ben készült film is érdekes lehet, ha másért nem, a Drakulát játszó temesvári születésű Lugosi Béla miatt…
  Nem félelmetes, nem ijesztő, csak néhol borzongató - a regény. Az 1985-ben kiadott példány kicsi, zsebre vágható, s érdekes benne felfedezni a tartalmi hibákat… Én beleszerettem - de az én vagyok.

Jó olvasást (és filmezést)!