Bendegúz
Egy közepesnek mondható, fekete színben pompázó, néhol fehér folttal tarkított kutyáról beszélek. Egy kutyáról, aki őrt állt egy körbekerített építménynél a Feneketlen tó partján és ránk hozta a szívrohamot (illetve csak Enikőre, muhaha, mert én előbb észrevettem), amikor odasompolygott mellénk a lépcsőre és holdugató hangban tört ki. Egy kutyáról, aki el-elfutkorászott egy-egy fajtársát vagy éppen belső hangját követve, s még az sem zavarta, hogy szakad az eső. Egy kutya, aki vígan eltávolodott, ám valamiért - ki tudja? - mindig visszatért, s akire ráaggadtam a Bendegúz nevet…
És mikor elmentünk, követett volna. Hát két óra “együttlét” elég, hogy valaki ragaszkodni kezdjen hozzánk?…
(Beleírtam a blogomba! 
)
2008-12-01 at 11:51 pm
Bendeeeeeeeeee
2008-12-02 at 3:42 pm
cukesz:)