Alfred Tennyson: Maud (részlet)
Hideg, tiszta arc, jötte kegyetlen szende,
Megtörve egy könnyű álmot, a balgaság végét,
Fakóság, az arcon nyugvó pillák aranyfénye,
Rideg, sápadt arc csillag-édes homály mélyén;
Mint a nő, ki múló rosszért bosszút álnokul áll,
De szépségedre gondolva emléked fakó, mint mikor
Termett és hervadott és termett hangot se hallatva,
Gyöngyként, szellemként, halálként, fél éjjelen át
Termett és hervadott és termett, míg elhagytam, tudom,
De fekete kertem földjében szunnyad az ő magva,
Most hallgatom a dagály hajótörő harsogását,
A megzavart part kiáltását hullám-üldözve,
Sétálok a halvány, fagyos szélben megtalálva
A nárciszt holtan, s Oriont sírjába merülve.
Sajnálom, most nem vagyok kreatív hangulatomban…
De azért ‘Mikulást mindenkinek! 
2008-12-06 at 3:39 pm
Mikulást
2008-12-06 at 10:57 pm
Habár már kívántam, de azért még egyszer boldog Mikulást.
És persze boldog hónapfordulómat. 