“Sem több, sem kevesebb, csak ember lehetek.”

  Hogy ki vagyok én? Nos, talán Csokonai szavainál egy kicsit mélyebbre hatol egy általam igencsak jól ismert, bölcsnek tartott ember véleménye: “Én a nevem vagyok. (…) Minden, ami voltam, vagyok, és leszek, bele van sűrítve e két szóba. ” Ez pedig jelen esetben ‘Abeem’ (igaz, egy szó, de ez van). Tehát mindentudó barátom nézete szerint ennyi elég is volna bemutatkozásnak. Hiszen minden más fölösleges adat… Pedig most, hogy a nevem tudod, és esetleg sikerült beletörődnöd, hogy mást nem kapsz, érdekelhet: honnan ez a név, miért, mit jelent, stb.? Kérdezz bátran, én válasz helyett kérdést adok: neked mit sugall?
  Magam szerint én én vagyok - egy megfogalmazhatatlan, körülkeríthetetlen tárgy és fogalom. Soha nem mondom ki, nem gondolkozom rajta - elvégre én tudom, hogy ki vagyok, miért lenne szükségem pontos meghatározásra? Esetleg azért, hogy mások is megismerhessék becses személyemet? Ugyan…! Más ember - más szem, ami különbözik az enyémtől, nem fog soha úgy látni engem, mint ahogy én látom magamat. Mondhatok, mutathatok bármit, ő saját magát vetíti ki rám. (Egyebet nem is tehet, elvégre nem tud egy másik ember szerint ítélni…) Olyan ez, mint egy ház, ahol már nagyon sokan laktak (hosszabb-rövidebb ideig). Ha visszamennek, belépnek az ajtón, lényegében ugyanazt látják mind: az ablakok nem változtak, a kilincsek tán egy kicsit megkoptak, a bútorok alig mozdultak onnan, ahová még a legelső lakó tette őket… De mások az emlékek. Más időket éltek meg itt, másokkal találkoztak, máshogy takarítottak. Ha pillantásuk az ágyra téved, más jut róla eszébe mindnek. Lehetséges persze, hogy az emlékek néhol nagyon hasonlóak, de megfejthetetlen: a falak mindezt miképp látják…

  Testem fal; lelkem sok szoba; gondolataim, szavaim, tetteim bútorok.

  Hogy ki vagyok? Abeem. E szó pedig ablak a házhoz, ahol élhetsz, vagy tulajdon kezem feléd nyújtva - tekints be, mondd el, mit látsz, vagy fogd meg, mondd a neved, majd hátat fordítva ítélkezz!

“Ki vagyok én? nem mondom meg;
Ha megmondom: rám ismernek.
Pedig ha rám ismernének?
Legalább is felkötnének.”

Megjegyzés: ez napokkal ezelőtt íródott egy barátnőm kedvéért, aki kérte, hogy írjak magamról néhány mondatot. Hát, ez sikeredett…