Mostanában zene
- Kargo: Boğaziçi (Török rockbanda, akik elsőként tudtak sikeresek lenni hazájukban e műfajban.)

Végre nekiestem tisztességesen Melville bácsi Moby Dick-jének. Ergo elkezdtem olvasni a tényleges történetet. És beleszerettem…
Szólítsatok Ishmaelnek. Kissé csapongó, kissé érthetetlen logikájú, kissé falra mászok a főhőstől (pedig még nem olvastam belőle annyit - mi lesz később?), de attól még nem találtam egyetlen olyan oldalt sem, amiből ne idéznék szívesen. Mit oldalt? Bekezdést sem! Olyan mondatokat képes leírni Herman, hogy ketté áll a fülem, kitágul a pupillám és egyébként is padlót fogok. Persze nem ítélek az első pár fejezet után. Meglátom, mi sül ki belőle. Mindenesetre a kezdés (szerintem legalábbis) jól sikeredett.

Ad vocem, idézetek: szívesen kiírnék néhány ütősre megalkotott mondatot a regényből, csakhogy annyi van, hogy nagy hirtelen egyet sem találok… szégyen. Azért egy számomra jó részt kikotortam a szavak tengeréből:

“Igen, e szemek ablakok, s a testem a ház. Milyen kár, hogy nem tömték be a réseket és hasadékokat, és nem dugtak bele imitt-amott egy kis sebkötő pólyát. De most már késő javítani rajta. A világegyetem kész…”

U.i.: Tele van vesszőhibákkal a könyv… Hozom a formám!