1868-ban megjelent a Borsszem Jankó c. élclap.
1863-ban megszületik Konsztantyin Sztanyiszlavszkij orosz színész, rendező, színészpedagógus…
1969-ben pedig Marilyn Manson (er. neve Brian Hugh Warner) amerikai énekes, vokálos, zenész, producer.
1173-ban meghal Boleszláv lengyel fejedelem…
1974-ben ugyanilyen sorsra jut Illés Béla író és újságíró.

Én pedig rájöttem, hogy szeretek vizesnek lenni, azután pedig száraznak, de nem szeretek törülközni. Ki vállalja, hogy minden zuhanyzás után megtörölget engem?
Találtam egy poros, ámbátor fekete kesztyűt és szépen megnyírbáltam. Így most a tenyerem nem fázik, az ujjaim azonban továbbra is lefagynak. De legalább hordok kesztyűt, mégsem kényszerülök annak levételére minden egyes alkalommal, ha csinálni szeretnék valamit a kezemmel. (Hm, ez elég félreérthetőre sikeredett.)
Hajnali háromkor úgy kellett megerőszakolnom magam, hogy letegyem végre a Moby Dick-et és aludni térjek. (Igen, továbbra is élvezem az olvasását.)
Belevetettem magam a kemény török rock hallgatásába. Jó is az!
Előkapartam a történelem tankönyvemet, a másodikosat, sőt mi több, el is kezdtem tanulni. No jó, ez túlzás. Leginkább csak olvasgatom. Nem nagyon fogom föl, mit akar. De ráébredtem a valóságra: emlékszem még mindazon eseményekre, amiket egy-két éve háromszor is megtanultam már.
Vajh’ mi olyan érdekes rajtam, hogy az embereknek bámulniuk kelljen? Igaz, hogy elvetemült és őrült sorozatgyilkosnak festek (és az is vagyok), de attól még…? (Az elvetemült és az őrült szavak nagyon viccik. Mert: elvetem + ült, valamint: őr + ült. Micsoda felfedezések!)
Újfent rájöttem, hogy imádok buszozni, mindazonáltal továbbra is mizantróp vonásokat mutatok.
És végül, de természetesen nem utolsó sorban még egy ráismerésem: különleges érzékkel rendelkezem, hogy elüldözzem az embereket magam körül. Köszönöm, köszönöm! Ehhez hadd tegyem hozzá, hogy mennyire szeretem, amikor egy ember nem viseli el, ha úgy viselkednek vele, mint ahogy ő viseltet mások iránt. (Megjegyzés: igen, szeretek célozgatni!)

És hát… ennyi.