“…a vikingek kereskedővé szelídült utódai bonyolították le a [kereskedelmi] forgalmat.”
“A középkori családban mindennapos volt a halál, együtt kellett vele élni.”
/Gyöngyszemek a Száray-Szász másodikos történelem tankönyv első néhány fejezetéből/

Mostanság kicsit furcsa állapotban vagyok… Koncentrálni - ez a szó elhagyta a szótáramat. Felfogni egy szöveget - képtelenség számomra. Újdonságot tanulni? Na, ezt inkább hagyjuk. Nem tudom, mi van velem. Mindenesetre jó, hogy most lényegében csak ismétlem (töriből) azt, amit már jónéhányszor megtanultam…
A gondolataim összevissza cikáznak a fejemben. De ez nem jelentős probléma. Mert ma rájöttem, hogy azért tudom őket irányítani (köszönet ezúttal az Athenának ). S ha így haladok, záros határidőn belül megint rámtör az íráskényszer… Alig várjátok, mi? Főleg, hogy csak írok az írásról, mialatt semmi kézzel (szemmel) foghatót sem adok. Jól tolom.
És most fáradt vagyok. Pedig aludtam eleget. Csak kávét nem ittam. Egész nap! Az elmúlt időben túlzásba vittem egy kissé: itt volt az ideje szünetet tartani. Azért csalogat… elvégre a kávéságfüggőt csábítja minden, ami kávé. De ezt hagyjuk.
Igen. Ma ennyire voltam kreatív. Ezt már akkor is sejtettem, amikor a címet megírtam. Örök bocsánatkérés…