Mostanában zene
- Athena: Yalan (És majdnem minden, ami Athena.)

Azért álmodozok nagyon sokat, azért alkotok és tartok fenn világokat a fejemben (néha részleteket lapokon is), azért élek bennük nagyon gyakran, mert így több vagyok, mint ami lehetek. Más vagyok. Mindenki vagyok. Az vagyok, aki lenni szeretnék. Amolyan szerepjáték ez - a különbség csupán annyi, hogy itt én diktálok minden szabályt, én mondom meg, mi történjen, és rajtam kívül nem játszik senki. Magam vagyok teljesen ezer felé szakadva: a jó, a gonosz, a “statiszta”, a szörnyeteg, a réten a fű, a ház, az ég, az erdő. Minden. Természetesen befolyásolnak az általam ismert történetek: megesik, hogy kölcsönzök figurákat, karaktereket innen-onnan, sőt néha eseményeket is, de ez mellékes. Az intertextualitást növelni kell, ugye-ugye…
Híres-hírhedt világaim arra is tökéletesen jók, hogy kiéljem magam: esetleges furcsa hajlamaimat, gyilkos ösztöneimet, vágyakozásaimat. Ha ott ölök, ártatlan maradok, s nem üldöz a törvény poros keze. Ha ott bántok, senki lelkébe nem tiprok. Ott szárnyalhatok, ha ahhoz van épp kedvem, lehetek önzetlenebb, mint amilyen itt vagyok. Az egyetlen határ: a képzeletemé.
Szabadság ez. Fejbe zárt szabadság.