Mostanában zene
- Enya: Horizon (A zene, s nem a video miatt… Amúgy meg nem a legjobb minőség, bocsi.)

- A lassan szürkévé váló égbolt a nap előfutára. Érkezésének hírére az ezernyi gyémántként ragyogó csillagok nemsokára elvesztik fényüket. Helyükbe lép az az aranykorong letaszítva az éjszakát a természet birodalmának trónjáról. Békés a táj, álmatlan a hajnal. Csupán az erdő reszket, mely úgy terül el ott, alant, mintha ünnepi zöld és bordó szőnyeget terítettek volna lábaim elé. Néha megcsendülnek benne víg patakok, melyek a szövőasszonyok tréfájaként kerültek bele a szövetbe. Néhol kisebb-nagyobb tisztások, miket az idő s az emberek talpnyoma koptatott. Egyszer majd ilyen tisztássá válik az egész rengeteg… De nem most. Addig még sok vizet ereszt hegyem belé táplálva megújuló fáit, hogy az embernek odalenn legyen vége s kezdete is persze…

A tegnapi közvélemény-kutatásban szereplő lehetőségek közül ez a 2., pontosabban részlet a réges-régen elkezdett írásomból.