“Igen jól és kényelmesen éreztük magunkat, annál is inkább, mivel ott kinn annyira hideg volt; sőt a takarón kívül is, mert nem égett tűz a szobában. Annál is inkább, mondom, mert az ember akkor élvezi igazán a testmeleget, ha valami kis része hideg; nincs a világon semmilyen tulajdonság, aminek ne az ellentéte adná meg jellegét. Semmi sem létezik önmagában. Ha azzal hízelegsz magadnak, hogy teljes kényelemben vagy, éspedig hosszú idő óta, akkor már nem is mondhatod ezt magadról. De ha az orrod hegye vagy a fejed bűbja kicsit fagyos, mint Queequegnek s nekem volt az ágyban, akkor valóban pompás a közérzeted, és félreérthetetlenül meleged van. Ezért a hálóhelyiségekben sosem szabad fűteni; ez a gazdagok egyik fényűző kényelmetlensége. Mert az efféle kellemetességek teteje az, ha nincs más enmagad, a jó érzésed és a külső hideg között, csak a takaró. Akkor úgy fekszel ott, mint egy forró szikra a sarkvidéki jégtömb kellős közepén.”

Már a 19. század közepén kimondatott, hogy az igen a nemek világában igen, s a nem az igenek világában nem.