A lépcső fokai mesterien állnak össze. Valaki odarakta őket és úgy vannak, míg szét nem hullnak.
  Lehet fa, kő vagy márvány, a kérdés fel sem merül, elvégre lépcsőről van szó. Korlátját kicicomázhatják, mintha karneválra, mint életre, készítenék fel: mutassa a világnak mindig azt, ami hamis, ami fölösleges. Lefaraghatják, csiszolhatják csúszósra és nehézre, élesre vághatják rajta a gerendákat, beboríthatják nemes anyagokkal, mind hiábavaló. Ócska korok ócska díszei. Ha lépcső, az számít, hogy elvezessen egy túlvilági szintre: le vagy fel, egyre megy. Kitalálták, mert kevés már a hely, így az ember meghódítani vágyja a kék eget és a zöldbársonyú poklokat. Mindig kell valami új…
  De a lépcső, az csak lépcső. A lényeg: merre visz, visz-e egyáltalán valamerre, s nem az, hogy néz ki, milyen anyag kovácsolta össze.
  Míg szét nem hullik.