Jaj, anyám…
Jaj, anyám, de nagyot tettél,
mikor egyszer, mikor egyszer megszülettél!
Megszülettél egyszer, ebbe a világba,
hogy megteremts engem apámat gyalázva,
kifosztva kincsből, megtöltve búval.
A magány haragja ekképpen szólal:Megfogtál, cibáltál végtelen, monoton,
megfogtál, ne eressz, markolj még, akarom!
Ragadj el, lüktess, szívd ki erőmet,
lüktetek, téplek: adj még többet, többet.
Folyjon, gyötörjön, kínozzon halál,
folyjak, gyötörj, ordíts és megállj!Teremtő gyilkosom így lettél te egyszer,
mikor miattad, érted meg kellett születnem.