Álmok Földjén
Nincs más, ehhez fogható érzés a világon… Merülés, bámészkodás, gyönyörködés, megborzongás, félelem, vágyakozás - aztán a felszínre bukkanva az az öröm, hogy az álmaink még mindig álmok… tökéletesek… Van valami gyönyörű abban a szenvedésben, ha az ember megkíván valamit, de azt nem kapja meg. Elképzeli, órákon át a gondolat, az álmok rabja… Akkor talán eszébe sem jut, hogy ez az állapot mennyivel jobb a birtoklásnál… Mert amitől elvárjuk, hogy bekövetkezzék, amit igazán nagyon szeretnénk, az számunkra leírhatatlan, megmagyarázhatatlan, különleges. Ha soha nem tartjuk a kezünkbe, s nem mondhatjuk el, hogy a miénk, vagy nem számolhatunk be megtörténtéről, akkor megmarad felülmúlhatatlannak felettünk lebegve, az Álmok Földjén. De ha tulajdonosai leszünk? A múltunkká válik, nem lesz több, mint egy emlék.
2006-08-24 at 10:05 am
Timó mekkora egy pöcs! (És nem a jó értelembe nagy pöcs, hanem a rossz értelembe nagy pöcs.. =D) Bocsi, hogy ezt ide írom, de nem vagy fenn msn-en, pedig tudom, hogy netközelbe vagy….. =PPPP
Na mindegy, szóval ez a véleményes dolog nagyon odabasz… =DDD És még ha igaza lenne - de nincs - ez akkoris- áááááááááá. =D
2006-08-24 at 10:07 am
És ha annyira meg tudja tartani a véleményét, akor miért kellett elmondania ezt? =PPPP Miért kellett rögtön megvédenie magát és elmondani a véleményét azzal kapcsolatban hogy ő kibírja? =PPPP Na mindegy, no comment,e kkora egy faszt is rég hordott a hátán a föld, és óje, én szerelmes volta…. hát ez zseniális… Álmatlan éjszakáimon gondolkozom azon, hogy MIATTA hagytam ott DÁVIDOT… Nagggggggyon dúrva. =DDDD
2006-08-24 at 12:42 pm
Köhöm, hát ja, semmi gond… És már akkor mennyit szidtad…
NP… 
Amúgy én szívesen oltogatom helyetted, írogasson csak ’szságokat blogodra… Mer’ ez (nekem) jóóóóóóó…! Hukk… :W
2006-08-25 at 3:26 pm
Jaa emlékszem. =)))
“Nincs más, ehhez fogható érzés a világon… Merülés, bámészkodás, gyönyörködés, megborzongás, félelem, vágyakozás - aztán a felszínre bukkanva az az öröm, hogy az álmaink még mindig álmok… tökéletesek… Van valami gyönyörű abban a szenvedésben, ha az ember megkíván valamit, de azt nem kapja meg. Elképzeli, órákon át a gondolat, az álmok rabja… Akkor talán eszébe sem jut, hogy ez az állapot mennyivel jobb a birtoklásnál… Mert amitől elvárjuk, hogy bekövetkezzék, amit igazán nagyon szeretnénk, az számunkra leírhatatlan, megmagyarázhatatlan, különleges. Ha soha nem tartjuk a kezünkbe, s nem mondhatjuk el, hogy a miénk, vagy nem számolhatunk be megtörténtéről, akkor megmarad felülmúlhatatlannak felettünk lebegve, az Álmok Földjén. De ha tulajdonosai leszünk? A múltunkká válik, nem lesz több, mint egy emlék.” => Csak hogy ehhez is hozzászóljak. =)
A megfoghatatlanságban tényleg van valami vonzó. Abban, hogy elérhetetlen… nem véletlen, hogy az embernek az valahogy mindig jobban kell, ami nem lehet az övé… De ha utána megkapja, tegyük fel, hogy egy srácról és egy lányról van szó, és a srác sokáig úgy gondolja, nincs esély, mégis küzd, és a végén megkapja, akkor azért mégiscsak tudja értékelni, és általában az ilyen kapcsolatok tartanak legtovább… És az is lehet, hogy miután megkapta, kiderül, hogy még a tökéletesnél is tökéletesebb a dolog…
Mert tegyük fel, hogy még soha sem csókoltál senkit. Elképzeled, milyen lehet, de amikor tényleg ott vagy, a szerelmed tökéletes ajkait csókolod, és mindened, tényleg mindened beleremeg abba az egy csókba, az teljesen más, mint ábrándozni róla, elképzelni ezt egyszerűen nem lehet… De tény, hogy soha több első csókod akkor már nem lesz….
2006-08-25 at 5:46 pm
Veled nem diskurálok erről a témáról, mert elfogult vagy.
Amúgy meg a post igencsak egy látószögű (hozzá méltatlanul 
), szal jah…
És megin’ amúgy meg: kínzó gyomorrengést át lehet élni magadban is.
2006-08-27 at 9:36 pm
én egyetértek:)