Fontos Bejelentés: KÉT HETES A BLOGOM!

2004. Talán egy általam tv-ben látott mozifilm, vagy egy egekig magasztalt és imádott sorozat ragadta meg fantáziámat - esetleg fantáziám ragadta meg önmagát -, már nem tudom… Régebbi naplóbejegyzésekből biztosan okosabb lennék e téren, de az emlékezet megörökített példánya jelenleg nem áll rendelkezésemre - majd később… De végső soron nem is ez a lényeg, hanem hogy egy egész szlovákiai nyaralást ábrándoztam végig egy hányadtatott sorsú kislányról, akit egy eseményekben rendkívül szegény történet főszereplőjének kiáltottam ki. (És akit mellesleg nem hugyozott le a fa, és nem fröcskölték ruhácskájára csoportosan fülzsírjukat a trollok, de még az anyukája sem folyatta rá a szemgolyóját… ) A többiek csak a törülközőt tartották mellette… És mi lett ezzel a dologgal mára? A ‘Ramóna’ nevű txt állomány két évig érintetlenül hevert memóriaegységem polcain, mígnem I(fjú)P(adavan)-om egyik levele kapcsán megnyitásra nem került. Eszembe jutott főhősnőm sora, a többi ember, a történet alapja s az, hogy valójában nem is volt soha történet… Már akkor is sok fejtörést okozott ez nekem, s mióta beleolvastam a kivételesen pocséknak mondható, be nem fejezett írásba, még jobban “kínzott” a téma. Foglalkoztatni kezdett, nem hagyott nyugodni, heteken át gondolkodtam, tervezgettem, megalkodtam a néggyel (öttel?) kibővült főszereplők gárdáját (a nevekért köszönet ‘Rincikémnek és Mercinek is, bár ő nem a főszereplők terén volt segítségemre), és elmém lámpásainak lassankénti felvillanásával igazi történetet szőttem köréjük - persze, még mindig vannak ún. “lyukaim”, de stoppolok, stoppolok! Mára az egyszerűen csak Ramónának megnevezett sztori Kárpátiává nőtte ki magát… Az idő érleli gondolataimat és az Ő eseményeit is. Mert az kell hozzá… Idő… több, mint amennyire számítottam…

Volt egy július 30-a, amikor olyan görcsösen akartam írni az akkor még cím nélküli sztorimat, hogy egy pocsék írás után sikerült belevágnom - úgy, ahogy illik: a közepébe. Azóta az “első fejezet” már “készen áll”, az események egy hatalmas, üresen tátongó szakadékot leszámítva egymás után gyülekeznek fejemben, és ami talán a legjobb: maga a történet is megvan… Hogy miről fog szólni valójában, mi-hogyan lesz benne, mi az a bizonyos múlt, ami főhőseimet folyamatosan kísérti, honnan indult minden… Ma “világosodtam meg”, azt hiszem, ma futottak össze a fejemben a szálak. (És ‘Rinci, hiába állítasz mást, ennél nincs jobb érzés a világon… ) Az meg már tök mellékes, hogy még magamnak is túl bonyolult vagyok, és hogy a háttérből alig lesz valami benne a “könyvben” leírva, de reményeim szerint a Kárpátia olyan sorozattá (?) válik, ami az olvasót gondolkodásra sarkallja…

Mindenesetre kíváncsian várom, mit tudok kihozni belőle…

ui.: Amúgy a történet “első fejezetét” és a folytatást mégsem lehet olvasni majd azon a bizonyos www.from-stairs.atw.hu/portfolio webcímen egy alábbi link alatt…