Hexameterek
Víg-szabadon álmokkal, csókkal szállok elébed.
Lépteim élnek, vágynak; szárnyam perzsel-e téged?
Most akarom kezedet, szemedet - s arcod feledem már…
Víg-szabadon álmokkal, borral tűzszerelem vár.
(Mi mást tehetne az ember lánya hajnali fél háromkor, mint hogy álmatlanságban forgolódva nekikezd spondeusokban és daktilusokban gondolkodni?)
2009-02-16 at 10:16 am
Nem kezd spondeusokban és daktilusokban gondolkodni.
Bocsi.
Amúgy forgolódj még sokszor álmatlanságban hajnali háromkor, és írj még sok ilyet, mert az nekünk is jó.