Valaki álmodozik, mélyen gondolataiba belesüllyed minden mást kizárva fejéből, a Világot észre sem veszi… Amit megtehetne, nem teszi, csak elképzeli - ettől reménytelen küzdelem az egész… Más pedig elgondolja, és minden “hamletizmust” félrepakolva megy, harcol, megszerez - birtokol. De mennyivel van több dolog ez utóbbi kezében, mint a reménytelen álmodozóéban? Elvégre övé minden, mert övé az álmai…

Próbálom kifejteni ezt az álom-dolgot, erősen próbálom, ám jelenleg nem megy… Most túl nagy a késztetés a cselekvésre, gondolataim pedig nagyon szerteszét szaladtak - utol nem érem, el nem kapom őket egy darabig… Úgyhogy majd később írok egy csodaszép, frappáns, összetett “értekezést”, “filozófiai” “eszmefuttatást” - csak olyat, mint mindig…