Megjártam Szegedet
Utálom az embereket. Főleg akkor, ha kis helyen sokan vannak és nem férnek el. És akkor is, amikor közvetlenek, pedig én nem akarok közvetlen lenni, hanem utálni akarom őket.
És azt is utálom, hogy nem tudom megvédeni magam és képtelen vagyok tisztességesen kiállni az igazamért. De a bunkó, másba belekötő, a tévedését belátni nem hajlandó embereket még inkább utálom.
A nap fénypontja a takarító hölgy volt a vonaton (hálám üldözze a sírig és - ha van - még tovább!). No meg az a szűk másfél órás visszaút, amíg egyedül lehettem egy kabinban. Szegedtől Nagykőrösig.
A magányt szeretem… 