FIGYELEM!! A bejegyzés kizárólag közhelyes gondolatokat és megállapításokat tartalmaz!
A kockázatok és mellékhatások tekintetében, kérjük, olvassa el a “betegtájékoztatót” vagy kérdezze meg “kezelőorvosát”, “gyógyszerészét”.

Az olvasás jó dolog tud lenni - erre most eszméltem rá. Lehet, hogy csak azért, mert egy számomra olvasmányos és könnyű művet teszek éppen magamévá (Aliens), de az is lehet, hogy életem ezen időszaka okozza a könyvben természetfeletti módon történő elmerülni tudásomat. Vagy mi. Lényeg a lényeg, hogy most kifejezetten élvezem az olvasást és érzek magamban elég erőt ahhoz, hogy ne csak ezt a könyvet kebelezzem be elejétől a végéig, hanem egy másikat, esetleg harmadikat - méghozzá gyors egymásutánban.
  Jó néhány hónapig pihentettem ezt a könyvet, pedig már elkezdtem, de valahogy nem folytak a szemem előtt a szavak, ahogy azt az ember egy jó olvasmánytól elvárja. Most pedig (magamhoz képest) gyorsan és sokat olvasok. És ez jóó! Nem tudom, mitől… de élvezem.
  Kérhetném, hogy ajánljatok könyveket, de (sajnos?) van elég a listámon, s közöttük nem egy klasszikus is fellelhető. (Klasszikus, azaz embert próbálóan nehéz olvasmány… ) A rózsa neve, Moby Dick, Interjú a vámpírral, Eragon, Szilmarillok - csakhogy a legjavát említsem. Szóóval… bele kell húznom. Drukkoljatok, hogy “harci” kedvem ne hagyjon alább!

U.i.: És persze most is működik korrektor-elmém. Azt a rengeteg vesszőhibát, amit találok, nincs energiám jelölgetni… Mert akkor fele ilyen gyorsan se haladnék az olvasással…