Az alma félelme
Az alma békésen csüngött az ágon és csócsálta a napfényt. Egyetlen félelme az volt, hogy egyszer megérik és leesik az ágról.
Ahogy múlt az idő, az alma megérett és leesett az ágról.
Az alma békésen csüngött az ágon és csócsálta a napfényt. Egyetlen félelme az volt, hogy egyszer megérik és leesik az ágról.
Ahogy múlt az idő, az alma megérett és leesett az ágról.
2009-05-17 at 6:08 pm
Lolz. Ez nagyon tetszik. Egyrészt a “csócsálta a napfényt” kifejezés csiklandozza a szembogaramat (és felolvasva a füleimet is), másrészt meg egyszerre szomorú, groteszk és megmosolyogtató. Jól áll az Örkény után szabadon neked. =))