A napok elszelelnek, és könnyen jönnek újabb napok. Amikor a sötétségben reszketsz, valahol, máshol, éppen felébrednek és nekiveselkednek a szürke pirkadatnak.
Az árnyékot is könnyebb meglátni, ha süt a nap. Tiszta fehérben, noha nem leled a feketét, megszűnik a fehér, és megszűnsz te magad is.
A zöld fű nem zöld. Csak fű.
Az égen a csillagok múló pillanatok. Már rég nem élnek, mikor nézed őket, fényük látszat, álom csupán és elenyésznek a végtelenségben. Mégis míly csodás teremtmények.
Nincs örök, csak amit te teremtesz örökké. Te vagy az örök.
Síron túlról hallottam egy hangot és eggyé váltam vele. Mégsem haltam meg.
Mert szeretnek.